| Kerti csap vagy kifolyószelep |
Fotó: Tammy van Wyk
Sokan nincsenek tisztában azzal pontosan, mi a különbség (van-e egyáltalán) egy csap és egy szelep között.
Épületgépészeti értelemben a szelep egy kicsit bonyolultabb szerkezet, ahol a zárást és nyitást egy szelepszár* végén a szeleptányér végzi el, amely merőlegesen a szelepülésre mozgatható fel és le. Értelemszerűen, ha a szeleptányér az ülésre szorul, akkor zár, és onnan távolodva egyre kevésbé akadályozza az áramlást. A szeleptányér egy menetes szerkezet segítségével a fogantyúval mozgatható. A fogantyút többször (3-9-szer) teljesen körbe (360º) kell forgatni a teljesen zárt állapottól a teljesen nyitott helyzetig.
Ezzel szemben a csap fogantyúját mindössze 90º-kal kell elfordítani a két végállás között.
Ugyanis a csap belső szerkezete mindössze egy lyukas golyóból (ezért is hívják golyós-csapnak) áll, amely vagy keresztül engedi az áramló közeget vagy keresztben áll elzárva annak útját.
A csap előnye általában az alacsonyabb alaki ellenállás, olcsóbb ár, egyszerűbb kezelés.
A szelep szabályozható, általában könnyebben javítható, és az esetek többségében hosszabb élettartamú.
Az úgynevezett kerticsapok esetében van még egy jelentős különbség. A téliesítések alkalmával a szelepben kevésbé tud „elrejtőzni” a víz, így a golyós-csapok gyakrabban fagynak szét (pl.: a golyóban maradt víz miatt). További gyakorlati tapasztalat, hogy az átlag felhasználó ha nem túl erős vízsugárra van szüksége (pl: öntözésnél), megpróbálja a csapot „szabályozni”. A kezelőkar „félállásában” valóban kevesebb víz folyik át, de ez sokkal nehezebben-durvábban állítható mint egy szelepnél, ráadásul a csap idő előtti elhasználódásához vezet.
A golyós-csapot lehetőleg mindig csak teljesen nyitva vagy teljesen zárva tartsuk. Ha a golyó furata szöget zár be az áramló vízzel, az deformálhatja-koptathatja a furatot. Idővel egyre nehezebb lesz kinyitni vagy elzárni, és gyakorivá válhat a csöpögés is.
A közelmúltban egyértelműen a „csap-kerticsap” vált a legelterjedtebb megoldássá, ami két okra vezethető vissza. A 80-as évek végéig a szelep volt az elterjedtebb, de ezek vagy borzasztóan régiek voltak (akár 20-30 évesek is) vagy ha újak, akkor korabeli szokás szerint gyenge minőségű import termékeket találhattunk, mert a hazai hiánycikk volt. Ebben a helyzetben a nyikorgó csöpögő szelepekhez képest komoly előrelépésnek számítottak a rendszerváltás után megjelenő olasz golyós-csapok.
De mivel napjainkban az olcsó golyós-csapok általában gyenge minőségű távolkeleti termékek, a vfk.hu javaslata: a kerticsap legyen inkább szelep.
A vfk.hu javaslata „szabadon álló”, aknából kivezetett kerticsapra,
nagyobb mennyiség esetén a 3/4"-os változatra.
Ha lehetőség van egy fűtött helyiségből kivezetni a vizet, akkor kiválló megoldás a nemrég bemutatott Frost-Tec fagymentes kifolyó.
Egyes helyeken előírás, de a kertben is praktikus előny lehet a visszacsapóval és légbeszívóval szerelt kifolyószelep. Ebben az esetben a visszacsapó és a légbeszívó meggátolja, hogy egy váratlanul fellépő vízhiány esetén a kifolyó, a rajta lévő tömlőn keresztül szennyezett vizet szívjon fel az ivóvízhálózatba.
*A minőségi termékeknél a szelepszár egy ún. zsirzókamrában forog, amely folyamatos kenést biztosít és megakadályozza a megszorulást. A vfk.hu-n kapható termékek mind ilyenek.
| 
